Változások a szakképzési jogszabályokban

• A törvény egyes rendelkezései a FAT akkreditált intézményekkel kapcsolatos ellenőrzési jogkörének az új adatszolgáltatáson alapuló kibővítésére irányulnak, és a jogszabály a képzési folyamat figyelemmel kísérése érdekében kiemeli a képzések időarányos megvalósulásának ellenőrzését. A szabályozás így lehetőséget biztosít arra is, hogy az ellenőrzés a képzési támogatás felhasználásával kapcsolatos esetleges szabálytalanságokat, jogszabálysértéseket tárjon fel. A jogszabály tartalmazza továbbá az adatszolgáltatás elmulasztásához, illetve a képzés nem teljesítéséhez vagy nem időarányos teljesítéséhez kapcsolódó jogkövetkezményeket is.

• Rendelkezik a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény alapján szervezett képzéseknek (a továbbképzést és az átképzést is beleértve) az Fktv. hatálya alóli kivételéről. Az Fktv. a felnőttképzési tevékenységet szabályozó kerettörvénynek tekinthető, e tevékenység folytatásának általános feltételeit állapítja meg. A közszolgálati tisztviselők képzésének, továbbképzésének, átképzésének speciális jellege – az egészségügyi ágazati képzésekhez hasonlóan – indokolja, hogy e képzések megfelelő szabályozása az ágazati felelősség keretein belül történjen.

• Előírja a támogatott kötelező adatszolgáltatását a felnőttképzést folytató intézmény felé – amennyiben nem a képzést folytató intézmény a támogatott – annak érdekében, hogy a felnőttképzést folytató intézmény a támogatásról az adatszolgáltatáskor, illetve az ellenőrzéskor megfelelő információval rendelkezzen.

• Az Fktv. értelmező rendelkezései – az adatszolgáltatás pontos teljesítése érdekében – kibővülnek a támogatott képzés, valamint a támogató szerv fogalmának meghatározásával. A törvény értelmező rendelkezéseiben ezenkívül meghatározásra kerül a kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhely fogalma.

• A jogszabály az iskolák állami működtetésbe vételére vonatkozó rendelkezésekhez igazítja a hatályos szakképzési törvénynek a szakképző iskolák fenntartását érintő egyes bekezdéseit. 2013. január 1-jén az önkormányzati fenntartású szakképző iskolák mindegyike a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény előírásainak értelmében az oktatásért felelős miniszter által létrehozott és irányított állami intézményfenntartó központ fenntartásába és működtetésébe kerül. Az iskolák állami működtetésbe vételére tekintettel indokolttá vált a törvény új paragrafusában rögzíteni, hogy a szakképzési feladatellátásnak az állami intézményfenntartó központon belüli elemeit a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról szóló 202/2012. (VII. 27.) Korm. rendeletben kell szabályozni.

• A törvény meghatározza azokat az adatokat, melyeket az akkreditált felnőttképzést folytató intézménynek az állami és uniós forrásból támogatott képzéseiről – elektronikus úton – szolgáltatnia kell az állami szakképzési és felnőttképzési szerv számára, amely azokról nyilvántartást vezet. Az adatszolgáltatás kizárólag az akkreditációval rendelkező intézményeket érinti, mivel támogatott képzések – a hatályos Fktv.-ben foglaltak szerint – csak intézményakkreditációs tanúsítvány birtokában folytathatók.

• Az adatszolgáltatás teljesítését a kialakítandó elektronikus felület tovább fogja segíteni, ugyanakkor – éppen a képzési folyamat figyelemmel kísérése érdekében – indokolttá vált, hogy a képző intézmény a szolgáltatott adatokban bekövetkező valamennyi változást – még a változás napján, illetve az adatszolgáltatásban szereplő időpont bekövetkezéséig – jelezze. A jogszabály előírja a nyilvántartást végző állami szakképzési és felnőttképzési szervnek (az NMH SZFI-nek), hogy biztosítsa az adatokhoz történő folyamatos hozzáférést az ellenőrzést végző FAT számára.

• A jogszabály pontosítja, hogy a felnőttképzésben nem az iskolai rendszerű szakképzésre kidolgozott szakképzési kerettantervek alapján, hanem csak azok figyelembevételével kell a felnőttképzést folytató intézményeknek a felnőttképzésről szóló törvényben szabályozott képzési programot kidolgozni (ez természetesen csak azokra a szakképesítésekre vonatkozik, amelyek iskolai rendszerben és a felnőttképzés keretében is oktathatók, azaz kiadásra kerültek rájuk a szakképzési kerettantervek).

• A jogszabály a hatályos törvényi rendelkezéseknek, valamint a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény módosításának megfelelően pontosítja a felnőttképzés támogatásának forrásait.

• A módosítás alapján egyértelművé válik, hogy a szakmai vizsga a képzés során átadott ismeretek milyen tartalmi dokumentum alapján történő átadását méri, az iskolai rendszerű szakképzésben ugyanis az ismeretek átadása a kötelezően alkalmazandó szakképzési kerettanterv szerint, míg az iskolarendszeren kívüli szakképzésben a képzési program szerint történik (ennek határozott különválasztása a hatályos törvényben nem szerepel).

• Lehetővé válik, hogy a tanuló az összefüggő szakmai gyakorlaton keletkezett mulasztását a tanév szorgalmi időszakán kívül pótolja, hiszen erre a tanulónak az összefüggő szakmai gyakorlat idejét követen leginkább a nyári időszakban van lehetősége. Az Szt. ugyanis előírja, hogy ha a tanuló mulasztása meghatározott mértéket elér, de igazolatlan mulasztása nincs és szorgalma, elért teljesítménye alapján a mulasztását a következő tanév megkezdéséig pótolja és az előírt gyakorlati követelményeket teljesíteni tudja, mentesíthető az évfolyam megismétlésének kötelezettsége alól.

• A törvény kiegészíti a szintvizsgára vonatkozó hatályos szabályozást, amely szerint szintvizsgát annak a szakiskolai tanulónak kötelező tennie, aki nappali rendszerű oktatásban vagy a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett felnőttoktatásban vesz részt a szakmai képzésben, és nem rendelkezik érettségi végzettséggel. A szintvizsga tehát továbbra is csak az érettségivel nem rendelkező – akár „normál”, akár felnőttoktatásban részt vevő – szakiskolai tanulók számára kötelező. Érettségizett tanulók esetében ugyanis eddig sem volt kötelező a szintvizsga, amely ezzel a szabállyal minden jogalkalmazó számára egyértelművé válik. Az érettségizett tanulók esetén (akár gimnáziumból, akár szakközépiskolából érkeznek) vélelmezi a törvény, hogy képesek az irányítás melletti munkavégzésre, amelyet maga a szintvizsga mér.

• Lehetővé válik az, hogy a vizsgázó a javítóvizsgán rész-szakképesítést szerezzen, az iskolai rendszerű szakképzésben ugyanis – a speciális szakiskolák kivételével – célzottan csak rész-szakképesítés megszerzésére nem lehet beíratkozni. A módosítással az is egyértelművé válik, hogy a tanuló szándéka nem irányulhat pusztán arra, hogy a komplex szakmai vizsgán csak rész-szakképesítést szerezzen, hiszen a felkészítése is az „egész” szakképesítésre történt. Ezzel a lehetőséggel csak a javítóvizsgán élhet, amennyiben az első vizsgán megjelent, és ott megbukott, vagy csak a komplex szakmai vizsga követelményeinek egy részét teljesítette, és emiatt nem kaphatott szakmai bizonyítványt. Ez ugyanakkor a felnőttképzésre nem vonatkozik, hiszen az említett rendelkezés a „tanulóra” irányadó, így az iskolarendszeren kívüli szakképzésben továbbra is lehet csak rész-szakképesítést is szerezni.

• Kiegészülnek azon törvényi rendelkezések, melyek meghatározzák, hogy a szakképző iskola külön vizsgaszervezési engedély nélkül kinek szervezhet komplex szakmai vizsgát az iskolai rendszerű szakképzésben. Így nemcsak a vele a vizsga időpontja szerint tanulói jogviszonyban álló tanulók, hanem a vele vagy a vele ugyanazon térségi integrált szakképző központ tagjaként működő másik szakképző iskolával tanulói jogviszonyban állt, egykori tanulók esetében is szervezhet komplex szakmai vizsgát, de csak abban a szakmában, amelyet a szakképző iskola ténylegesen oktat is.

• Komplex szakmai vizsga vizsgabizottságában a képzésben részt vett oktató tagnak az országos szakképzési névjegyzék részét képező vizsgabizottsági névjegyzéken nem kell szerepelnie ahhoz, hogy a bizottsági munkában részt vegyen. Az Szt. rendelkezései értelmében ugyanis a szakmai vizsgabizottság négy tagból áll, munkájában pedig az elnök mellett három tag vesz részt, akik közül egy tag a képzést folytató intézmény által javasolt, a képzésben részt vett oktató.

• A módosítás szerint a heti pihenőnapokon és a munkaszüneti napokon, valamint az őszi, a téli és a tavaszi szünet időtartama alatt a tanuló gyakorlati képzésre nemcsak a rendeltetése folytán e napon is működő gyakorlati képzési helyen és a szakképző iskola hozzájárulásával vehető igénybe, hanem abban az esetben is, ha a tanuló a korábban „beszerzett” igazolt vagy igazolatlan mulasztását pótolja. Ekkor ugyanis - meghatározott feltételek mellett - pótolhatja a nem teljesített, de előírt gyakorlati követelményeket, és adott esetben elkerülheti az évfolyamismétlést, amely a felhalmozódó, nem pótolt mulasztás következménye lehet.

• A törvény deklarálja, hogy tanulószerződés második vagy további szakképesítés esetén nem köthető. A pontosítás kiegészíti a tanulószerződés megkötésének szabályait azzal, hogy a tanulóval csak az első, állam által elismert szakképesítésre történő felkészítés céljából folyó, költségvetési támogatásban részesíthető képzésre köthető tanulószerződés. Ha ugyanis egy tanuló azért nem vehet részt a szakképzésben ingyenesen, mert a második szakképesítését tanulja, akkor ez azt is jelenti, hogy nemcsak az iskolai elméleti oktatást, hanem a gyakorlati képzést sem veheti ingyenesen igénybe. Abban az esetben pedig, ha a képzés nem ingyenes a tanuló számára (például tandíjat kell fizetnie), akkor – ahogyan az elméleti képzés költségeit az iskola felé, úgy – a gyakorlati képzés költségeit a gyakorlati képzést szervező felé a tanulónak kell megfinanszíroznia.

• Amellett, hogy a tanuló egyidejűleg csak egy hatályos tanulószerződéssel rendelkezhet, nem vehet részt egyszerre a gyakorlati képzésen iskolai tanműhelyben és külső helyszínen tanulószerződéssel is, illetőleg az iskolai tanműhelyen kívül együttműködési megállapodással és tanulószerződéssel is. Ez ugyanis ellenkezne a duális szakképzés alapvető elveivel.

• Egyértelművé válik, hogy a tanulószerződés keretében tanulókat fogadó gyakorlati képző nem köthet tanulószerződést a tanulóval a gyakorlati képzés csak egy részére, hanem – ahogyan ez a hatályos törvényben is szerepel –, köteles a tanulót a komplex szakmai vizsga gyakorlati részére felkészíteni. Nem fordulhat elő tehát, hogy a gyakorlati képzőhely csak a képzés egy meghatározott időszakára, egy félévre, néhány hónapra, vagy nem a szakmai vizsgáig terjedő időszakra foglalkoztatja a tanulót. A kiegészítés a „hátralévő” időtartam megfogalmazást használja, mivel a tanuló a képzés kezdetét követően különböző időpontokban kerülhet a külső gyakorlati képzőhöz, szakiskolában már a 9. évfolyamtól is, vagy az iskolai tanműhelyből a képzés során később.

• A jogszabály bizonyos körben lehetővé teszi azt, hogy az agrárágazathoz tartozó egyes szakképesítések esetén is köthető legyen tanulószerződés olyan agrárprofilú szakképző iskolákban, amelyek saját, termelő tevékenységet végző tangazdasággal vagy tanüzemmel rendelkeznek. Mindez azért indokolt, mert az agráriumban kevés olyan gazdasági társaság van, amely tanulószerződés keretében tudja fogadni a tanulókat gyakorlati képzésre.

• Szükségessé vált a hatályos Szt. kiegészítése a felhatalmazó rendelkezéssel, melynek alapján a szakképesítésért felelős miniszter meghatározhatja az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről szóló 133/2010. (IV. 22.) Korm. rendelettel kiadott OKJ-ban szereplő szakképesítések tekintetében megszerzett jogosultságoknak az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről szóló 150/2012. (VII. 6.) Korm. rendelettel kiadott OKJ-ban szereplő szakképesítésekre vonatkozó érvényességét. Ezzel a felhatalmazással a szakképesítésért felelős miniszter például a hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményekről szóló miniszteri rendeletben élhet.

• Tekintettel arra, hogy a tanulószerződés alapján kifizetendő tanulói pénzbeli juttatás csak átutalással (vagy bankszámlára történő befizetéssel) teljesíthető, a tanulószerződésnek a jövőben tartalmaznia kell a tanulót megillető pénzbeli juttatás összegén felül azt a fizetési számlaszámot is, amelyre a pénzbeli juttatás átutalásra vagy befizetésre kerül.

• A törvény értelmében a tanulószerződésnek nem a tanuló gyakorlati képzéséért felelős személyt magát, hanem a gyakorlati képzéséért felelős személy nevét kell tartalmaznia. Emellett a tanulószerződésben fel kell tüntetni azt is, hogy a gyakorlati képzés helye kizárólag gyakorlati képzési célt szolgál-e. Erre azért van szükség, mert 2012. szeptember 1-jétől tanulószerződés már a 9. évfolyamon is köthető szakiskolai tanulók esetén. Ennek az a feltétele, hogy az iskolán kívüli gyakorlati képzőhely kizárólag a gyakorlati képzés célját szolgálja. E feltétel meglétét egyrészt vizsgálnia kell a gazdasági kamarának, másrészt fel kell tüntetni a tanulószerződésben is azt a tényt, hogy a gyakorlati képzőhely alkalmas-e arra, hogy a 9. évfolyamon tanuló szakiskolások gyakorlati képzését szolgálja.

• A módosítás értelmében az együttműködési megállapodás esetén is meg kell jelölni a tanulók nevét és oktatási azonosítóját, de mivel a tanulók pontos személye annak megkötésekor nem minden esetben ismert, így ezen adatokat tartalmazó függeléket a szerződő felek (szakképző iskola, gazdálkodó) legkésőbb a gyakorlati képzés megkezdését megelőző tizenötödik napig küldik meg a gazdasági kamarának. Az adatok feltüntetése azért is fontos, mert ennek segítségével egyértelműen meghatározható, hogy az adott tanulónak az adott együttműködési megállapodásával egyidejűleg van-e hatályos tanulószerződése is (ami törvény alapján kizárt).

• A törvény pontosítja azt a szabályozást, hogy az elégtelen tanulmányi eredménye miatt évismétlésre köteles tanuló pénzbeli juttatása a megismételt évfolyam második félévében mi alapján számítandó. A szakképző iskola az évfolyamismétlő tanulószerződéses tanulók névsorát minden év szeptember 15-éig megküldi a gazdasági kamarának, mert a tanulószerződést kötő gazdálkodó szervezet ezzel tudja igazolni, hogy a gyakorlati képzésre igényelt és elszámolt normatív támogatása jogszerű volt. A jogszabály emellett kiegészíti az előbbiekben említett fizetési mód szabályait is, mivel a hatályos törvény szerint a tanulói pénzbeli juttatás a tanuló részére történő kifizetést csak banki átutalással lehetne teljesíteni. Léteznek azonban olyan gyakorlati képzők (például ÁFA-körbe nem tartozó egyéni vállalkozók), akik nem kötelesek vállalkozói számlával rendelkezni, az ő esetükben engedi meg a törvény, hogy a pénzbeli juttatást a banki átutalás helyett a tanuló fizetési számlájára történő befizetéssel is teljesíthessék. Indokolttá vált az is, hogy a tanulói juttatás átutalása vagy fizetési számlára történő befizetése csak a tanulószerződés esetén legyen előírás, ott ugyanis egész tanévben folyamatos a tanulói juttatás kifizetése, az együttműködési megállapodás esetén pedig csak a nyári összefüggő szakmai gyakorlatra jár tanulói juttatás a törvény alapján.

• A törvény igazodik a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvényben szereplő szövegezéshez, ugyanis 2012. január 1-jétől az új szakképzési hozzájárulási szabályok alapján nem költségelszámolás történik gyakorlati képzés folytatása esetén a szakképzési hozzájárulási kötelezettségből, hanem csökkentő tétel elszámolása. További pontosítás, hogy a gyakorlati képzés folytatásától történő eltiltás esetén a visszafizetés nem a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprésze javára történik, hanem az adózás rendjéről szóló törvény önellenőrzésre vonatkozó szabályainak megfelelően az állami adóhatóságnál vezetett számlára.

• A jogszabály pontosítja azt a rendelkezést, amely meghatározza, hogy együttműködési megállapodás alapján folyó nyári gyakorlat esetén kinek kell fizetni a tanuló részére a törvényben kötelezően elírt tanulói juttatást. A hatályos törvény szerint a fizetés kötelezettje ugyanis a gyakorlati képzést szervező jogalany, aminek együttműködési megállapodás esetén a szakképző iskola minősül. A tanulói juttatást azonban annak kell fizetnie (tanulószerződés esetén is), akinél a tanuló gyakorlati képzésen van, tehát a gazdálkodó szervezetnek, vállalatnak, cégnek, vállalkozásnak. Az együttműködési megállapodás esetén azonban ez utóbbiak nem gyakorlati képzést szervezők a törvény értelmében, hanem gyakorlati képzést folytatók.

• Tekintettel arra, hogy az állami szakképzési és felnőttképzési szerv a nyilvántartása alapján az elveszett, ellopott, megrongálódott vagy megsemmisült bizonyítványról kérelem alapján másodlatot állít ki, szükségessé vált arról is rendelkezni, hogy az iskolarendszeren kívüli szakképzésben szerzett szakmai bizonyítványról így kiállított bizonyítványmásodlatra a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni. Az iskolai rendszerű szakképzésben a bizonyítványmásodlat kiállításának szabályait a vonatkozó rendelet ugyanis tartalmazza, azonban csak a köznevelési intézmények tekintetében, így a felnőttképzés vonatkozásában az állami szakképzési és felnőttképzési szerv által kiállított bizonyítványmásodlat esetén is rendelkezni kellett arról, hogy azt mi alapján kell elkészíteni.

• A törvény a szakképzési hozzájárulási törvénnyel való összhangot szolgálja azzal, hogy kizárja azt a lehetőséget, miszerint az a szakképzési hozzájárulásra jogosult gazdálkodó szervezet, amely a szakképzési hozzájárulási törvény alapján csak a kötelezettsége mértékéig jogosult azt csökkenteni az együttműködési megállapodás alapján, az e fölötti költségeire igényt tartson a szakképző iskolától, így közvetve állami forrásból. A rendelkezés eredeti célja ugyanis az, hogy egyértelműen kizárja a kettős finanszírozást, de lehetőséget adjon arra, hogy a szakképzési hozzájárulásra nem kötelezett szervezetek is részt tudjanak venni a gyakorlati képzés megvalósításában együttműködési megállapodással.

• A törvény lényegesen módosítja és átalakítja az ún. szakmaszerkezeti döntés meghozatalának alapjául szolgáló javaslat kialakításának eljárásrendjét. Az eljárás lényege, hogy a megyei fejlesztési és képzési bizottságok javaslatának nem kell kiterjednie a keretszámoknak az egyes szakképző iskolai fenntartók közötti elosztására, a bizottságok javaslatának a várható munkaerő-piaci igények alapján csupán a megyei keretszámokat kell tartalmaznia. A keretszámok megosztására vonatkozó javaslatot az állami intézményfenntartó központ tudja adekvát módon megtenni megyénként és a fővárosra vonatkozóan. A törvény pótolja továbbá annak a szakképesítésekről szóló javaslatnak a megtételére vonatkozó eljárásrendet, amelyekre nem terjed ki a bizottságok javaslattételi jogköre.

• A jogszabály módosítja a Kkvt. azon elírását, amelynek értelmében a felnőttképzést folytató intézmények hatósági ellenőrzése során a kis- és középvállalkozásokkal szemben első esetben előforduló jogsértés esetén bírság kiszabása helyett kötelező a hatóság részéről figyelmeztetést alkalmazni. E rendelkezés azért igényelt módosítást, mivel a vonatkozó elírás nem bírt kellő visszatartó erővel a jogsértések elkövetése tekintetében, és méltánytalanul előnyösebb helyzetbe hozta a súlyos jogszabálysértést elkövető intézményeket a kisebb szabálytalanságot elkövetőkkel szemben.

• A törvény a szakképzés finanszírozásának alapvető szabályait tartalmazó paragrafusában tisztázza, hogy az ingyenes szakképzéshez az állam költségvetési hozzájárulást nyújt a feladatellátásban részt vevő fenntartó számára, azon fenntartóknak pedig, akiknek nem jár teljes finanszírozás, csupán a költségeik egy részét téríti meg az állam, és térítési díjat szedhetnek azon tanulóktól is, akik jogosultak ingyenes képzésre. A térítési díj meghatározásának részletes feltételei a nemzeti köznevelési törvény végrehajtási rendeletében kerülnek meghatározásra.

• A jogszabály-módosítás alapján a megyei fejlesztési és képzési bizottságok nemcsak részt vesznek az ún. decentralizált kerettel kapcsolatos és az egyéb szakképzési pályázatok elkészítésében, hanem javaslatot tesznek a decentralizált keret megyék közötti keretére és prioritásaira is. A pályázatok kiírásában és elbírásában ugyanis nagy szerepet játszanak a regionális testületek utódaiként létrejött megyei fejlesztési és képzési bizottságok.

• Új átmeneti rendelkezések szabályozzák az állami fenntartásba vétel szakképző iskolákra vonatkozó speciális kérdéseit, amelyek nem szerepelnek az iskolák állami működtetésbe vételéről szóló külön törvényben. Ennek keretében a vidékfejlesztési miniszternek történő szakképző iskolai átadás szabályozásáról a szükséges átmeneti szabályokat biztosító rendelkezések szerepelnek, továbbá a térségi integrált szakképző központokkal kapcsolatos pályázatokra vonatkozó további olyan előírások, amelyek az uniós projektek folytonosságát és működképességét biztosítják. Átmeneti szabályok kerültek megfogalmazásra mindamellett a vagyon feladatellátásban tartására vonatkozóan is. Emellett a szakképző iskolák működtetésének tanév közbeni időpontjára tekintettel szükségessé vált, hogy az iskoláknak a korábbi eljárásrend szerint legyen lehetőségük átmenetileg biztosítani a folyamatos működéshez szükséges feltételeket.

Forrás: Magyar Közlöny 2012/180 (XII. 27.)

Hatályos: 2012. december 28-ától (egyes rendelkezések 2013. január 1-jén, illetőleg 2013. szeptember 1-jén lépnek hatályba)